Írta: Kelemen Dániel
2011. május 16. hétfő, 10:00
Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-Budapesti érsek május 14-én ünnepi szentmise keretében újraszentelte a „Hit és egészség” turisztikai projekt keretében felújított nyírbátori Római Katolikus Minorita Templomot, és felszentelte a templomhoz tartozó minorita kolostor most épült negyedik szárnyát, a Kelemen Didák Lelkigyakorlatos és Közösségi Házat.
Az ünnepi szertartáson egyházi és világi méltóságok, a város és a környékbeli falvak hívei, zarándokai, valamint a lengyelországi Rawa Mazoviecka testvérváros delegációja és zarándokai is részt vettek.
A szertartás után Erdő Péter bíboros felszentelte a Kelemen Didák Lelkigyakorlatos és Közösségi Házat, amelynek díszudvarán Kalna Zsolt, a Minorita rend tartományfőnöke megszentelte az erre az alkalomra készített Bátori Szentvér különleges meggylikört. Ezt követte a testvérváros Rawa Mazoviecka delegáltjainak köszöntése, akik elhozták városuk üdvözletét és ajándékát a II. János Pál pápa boldoggá avatására készített albumot. Végül Balla Jánosné a város polgármestere, mint projektgazda mondott köszönetet munkatársainak a mintegy három éves megfeszített munkáért.
Erdő Péter bíboros elhangzott szentbeszéde:
„Ez a nap szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek” (Neh 8,10). Isten a mai napon örömet ajándékozott nekünk. Örömet Nyírbátor és az egész Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye népének, és örömet egész magyar katolikus közösségünknek. A nyírbátori minorita templom teljes megújulása öröm és az idők bíztató jele mindannyiunk számára. „Velünk az Isten, értsétek meg, nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten” – olvassuk Izajás próféta könyvében. Isten, aki jelen van az egész világban, hiszen „mindenek fölött áll, mindent átjár, és mindenben benne van”, személyesen, sugárzó erővel lép közénk Krisztus személyében. Az ő születése óta az Istennel való találkozás fizikai értelemben is új jelentést kapott. Találkozhatunk Istennel az imádságban, a teremtett világ hívő szemléletében, a Szentírás könyveinek olvasásában, de Krisztus személyében Isten már nemcsak jelek és hírnökök által, hanem Fia által szól hozzánk, és lakást vesz közöttünk.
Amikor Jézus szenvedése előtt a gyönyörű Jeruzsálemi Templom pusztulását megjövendöli, azt is mondja: „Bontsátok le ezt a templomot, és én harmadnapra felépítem azt” – csak később értették meg a tanítványok, hogy saját testének templomára gondolt. Nincs tehát a földön szentebb hely Krisztus Testénél, nem találkozhatunk közvetlenebbül Istennel másutt, mint Krisztusban.
Krisztus Teste pedig az Eucharisztiában áldozat, táplálék, lakoma és szent jelenlét, ha a tabernákulumban őrizzük a Legszentebbet. Ettől szent hely a keresztények temploma, mert itt mutatjuk be a szentmiseáldozatot, itt vesszük magunkhoz Krisztus Testét, itt részesülünk szentségeiben, és itt borulhatunk le az Oltáriszentség előtt. Isten láthatatlan és anyagtalan, időtlen, és felette áll a térnek. Megtestesülésével azonban belépett a térbe és az időbe, megvalósította a nagy találkozást a Teremtő és a teremtett világ között. Ennek a nagy találkozásnak a szentélyei a keresztény templomok. Erőforrások tehát, amelyek rendezik, sugárzóvá teszik egy-egy közösség életét. Tornyuk keresztje az ég felé mutat, fölemeli a tekintetünket, és Isten magasából bizalommal, értelemmel, értékkel tölti meg hétköznapi életünk világát.
Hosszú története van ennek a nyírbátori templomnak. A Báthory család 1480-ban kezdte el építeni. Ettől fogva éltek itt minorita szerzetesek is. Később, a török idők és a reformáció viharos századaiban, a templom is osztozott a nép sorsában: felgyújtották a kolostorral együtt, kifosztották, még a templom alatt lévő kriptákat is feldúlták. A kiváló minorita szerzetes, Kelemen Didák, Északkelet-Magyarország apostola volt az, aki az elkobzott és lerombolt templomok helyett új templomok építését szorgalmazta. Szóba állt a legszegényebb emberekkel. Észrevette a megpróbáltatásoktól sújtott nép nyomorúságát, és Szent Ferenc igazi követőjeként meglátta azt is, hogy az evangélium örömhíre különösen átható erő ott, ahol az emberek szegénységben élnek. Templomokat és iskolákat emelt, nem a tehetős polgárok kedvéért, hanem mindenki számára. Megnyitotta az utat a tanulás és a művelődés felé a szegényeknek is. Fáradozását mélységes meggyőződés, az egész lényében megragadott ember hite vezette. Nyírbátorban is háromszor gyújtották fel az irigyek az általa megépített egyszerű faépületet. Mégsem vesztette el a kedvét: negyedszer is hozzáfogott a munkához. Az utolsó Báthory idejében és halála után, óriási birtokain szinte hagyományos volt a katolikusok üldözése. Didák testvér hite és szeretete azonban erősebbnek bizonyult a kedvezőtlen körülményeknél.
Mit gondolt ő maga, miért fáradozott annyit a templomok építésén? Egyik híres beszédében maga válaszol meg erre: Krisztus azt akarta, hogy Szent Anyja is, mikor tizenkét éves korában elveszett, a templomban találja meg őt. Ezzel is arra akar tanítani – folytatja Kelemen Didák –, hogy aki Krisztust meg akarja találni, ott keresse, ahol ő van, vagyis a templomban[1].
Sokan gondolták azt a történelem során, hogy nem kell templom erre a helyre. Volt idő, amikor arról is beszéltek, hogy talán néhány év múlva templomokra egyáltalán nem lesz szükség. Még olyan évek is voltak, amikor öt kötetben tudományosan feldolgozva kiadták Budapest történetét úgy, hogy gyárakról és színházakról, utakról és kórházakról, műemlékekről és újdonságokról bőven és komolyan értekeztek benne, de az egész műben egyáltalán nem szóltak a templomokról. A templom feledésre volt ítélve. Kihagyták a múltból, kihagyták a jelenből, mert nem szántak neki jövőt.
Megértéssel és az evangélium örömhírének segítőkész felajánlásával nézzük, ha valahol a nyomasztó anyagi gondok és az élet nehézségei annyira földhözragadttá teszik az embereket, hogy már szinte nem is tudják, nem is akarják magasabbra emelni a tekintetüket. De mindig vannak olyan „írástudók” is, akiket nem a gondok nyomnak a földhöz, hanem úgynevezett magasabb szempontból, valamilyen ideológia nevében tusakodnak a hit, a vallás, a kereszténység vagy magának Jézus Krisztusnak a személye ellen. Néha úgy tűnik, hogy a lerombolt templomok helyén nincs lelki újjászületés. De Isten „oktalansága bölcsebb az embereknél, és gyengesége erősebb az embereknél”. Ma sokan azt kérdezik, hogyan lehet rehabilitálni, korszerűsíteni a gazdasági változásokat megszenvedett egész régiókat. Ez a megújult templom azt mutatja, hogy Jézus Krisztus személye mindig korszerű, és éppen ezért, ahogyan Boldog II. János Pál pápa mondta: az Egyház él, az Egyház fiatal. Itt is, most is képes a megújulásra. Mert a megújuló templom nem csak múltunk értékeit mutatja be új fényben, nem csak azonosságunkat és önbecsülésünket erősíti, hanem igazi lelki megújulásra szólít.
Köszönettel és elismeréssel adózunk az itteni paptestvéreknek és hívőknek, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyének, a világi hatóságoknak és támogatóknak, akik kivették részüket ennek a gyönyörű templomnak a felújításából. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is meg fognak tenni mindent, ami ennek a szép templomnak a környezetét és ezt a várost otthonossá varázsolja.
A templom elsősorban Isten háza, szent tér, szakrális tér. Krisztus szentségi jelenlétén kívül templomainkat egyes szentek különleges tisztelete is jellemzi. Tekintsünk fel ebben a templomban Szűz Máriára, akit a Loretói Litániában Angyalok Királynéjának nevezünk. Nézzünk mindig bizalommal az ő alakjára, kérjük a pártfogását nehéz időkben, hogy hiteles keresztények, érző szívű, bátor emberek lehessünk. Elmélkedjünk el az ő példájáról! Mária soha nem vesztette el reményét. Ott állt a kereszt alatt is. Kérjük közbenjárását hívő közösségünkért, városunkért, egész népünkért, hogy minden aggasztó örökség, minden valódi vagy gerjesztett feszültség ellenére se hagyjon el minket az Isten, Szűzanyánk pedig, aki visszavonhatatlanul Nagyasszonyunk és Pártfogónk marad, mutassa meg anyai szeretetét irántunk.
Ha Krisztussal találkozunk, összetalálkozunk egymással is. Keresztény hitünk nem egyéni vélekedés csupán, hanem egy közösség élete és meggyőződése. Krisztus szent népet gyűjtött egybe, Egyházához hű marad az idők végezetéig. Hitünk tehát szükségképpen megkívánja a vallás közösségi gyakorlását, a hívő közösség összetartását, életének, szeretetének gazdagságát. Így adjuk tovább hitünket, így mutatkozhat meg annak életet és világot formáló, értékekkel gazdagító ereje. Megújult templomunk tehát a reménynek, az összetartozásnak a jele az itt élő emberek egész közössége számára. Meggyőződésünk, hogy ezzel a megújult templommal az egész város élete is gazdagabbá, emberibbé válik.
Isten áldja meg Nyírbátor egész népét, segítse mindazokat, akik ebbe a templomba hittel és nyitott szívvel járnak, áldja meg mindazok munkáját, akik Isten házáért és a hívő közösségért, embertársaik javára készek dolgozni és imádkozni.
Angyalok Királynéja, könyörögj érettünk! Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! Ámen.
